+36/1 312 53 47

Ha velünk jönnek Latin-Amerikába, megmutatjuk az Újvilágot, amely néha sokkalta régebbi és titokzatosabb, mint azt gondolnánk. Tűzhányók oldalára mart utakon haladunk majd, vagy a lábuk mellől nézünk fel rájuk, amint végtelen láncra felfűzve húzódnak végig a kontinens hosszán. Tengerre szállunk, hogy cápákat nézzünk a Karib tenger türkíz vizén, óriásteknősök költőhelyét a Galápagos-szigeteken. Az „Ördög orrán” araszol majd előre andoki vasutunk Ecuadorban. Csónakokba szállunk, hogy a dzsungelben elveszett maja városok mohos köveit megérinthessük. Átszeljük a földrészt Peru kietlen partjaitól a Titicaca mélykék és hideg vizein át Rio szenvedélyes városóriásáig. És közben végig zene szól majd: salsa, cumbia, jazz és újra salsa vagy bármi más.

Néha bizony kimegy az ember fejéből, hogy a Kolumbusz előtti kor embere csak Amerikában ismerte a burgonyát, a paradicsomot, a chilit, a babot, a kukoricát és más hasonlókat a csokoládé nyújtotta élvezetekig bezárólag. A spanyol birodalom amellett, hogy Amerika kerti javait megismertette a világgal, új fűszereket, gyümölcsöt és zöldségeket hajózott be a kolóniákra. Baromfikkal, sertéssel és szarvasmarhával, meg egy sereg más dologgal gazdagította az Újvilág konyháját. Fémeszközökkel például. Bár a tengerimalacnak, a kukoricalepényeknek és a burgonyaféléknek a mai napig komoly rajongótáboruk van, a latin világ lakói szívesen vették a gasztronómiai újításokat. Így született meg a csokoládé, a paradicsom és a csirke nászából Mexikó csodálatos mole pobladója, a sertés és a kukoricasör transzmutációjából az Andok adobója, vagy Brazília remek feijoadája, ahol a bab nyert új értelmet a füstölt sertéstől, a banántól és a narancstól. Jó étvágyat!