+36/1 312 53 47

Ha velünk jönnek Észak-Amerikába, igazi színkavalkádba merülünk majd. Rengeteg lesz a kék. Millió változatban jön felénk, ott lesz mély árnyalatokban az óceánban Anchorage-ben és Vancouverben, vagy a végtelen természet fölött, unhatatlanul. Csak a hósipkás hegyek és a szél tépte felhők fehérje ellenpontozza majd. Türkiz lesz a dermedt jégfalakban és a fenséges hegyi tavakban, no meg persze ragyogó kék Elvis háza fölött, hogy a király mindig lássa az udvarát. Lesznek zöldek, mint a zord kanadai fenyvesek vagy mint a Yellowstone fatörzsein a moha, vagy mint a jazztől álmos táj a Mississippi mentén. Vörös lesz, mint a homokkőívek, amivel a Teremtő mutatja a mormonoknak a hatalmát Utahban. Színes érzésekkel utazunk majd. Erős lesz és mély, mint a szédülés a Grand Kanyon peremén.

Észak-Amerika őshonos ízei közül kevés lett világhódító, de mi megkóstolhatjuk a pemmikamet, ami szárított bölényből vagy karibuból készül, vagy a juharszirupot és a fekete áfonyát, ami nélkül a kanadai konyha értelmezhetetlen. Aki távolságtartással szemléli a jenki gasztronómiát, kellemesen csalódhat a bennszülöttek sajtburgereiben, csirkeszárnyaiban és szendvicseiben (po boy), vagy egyenesen elámulhat a kiváló minőségű húsokon, legyen az vadkan, szarvas vagy marha. Friss vízi gyönyörök várnak: királyrák, lazac, osztriga – esetleg tavi szaibling. Ahol pedig a gringó konyha latin, francia vagy karibi – cajun – elemekkel frissült, leesik majd az állunk. Együnk jambalayát New Orleansban, ha rizsre, rákra és kolbászra vágynánk. Fajitát, ahogy a rodeókon árulják – grillezett hagymával és paprikával, reszelt sajttal –, és ott együnk chili con carnét, ahol született: Texasban. De lesz mogyoróvajas szendvics is. Akár úgy, ahogy Elvis imádta: banánnal és vajon megpirítva…