+36/1 312 53 47

Laosz

Délkelet-Ázsia egyik rejtett kincse ez az elzárt fekvésének köszönhetően még mindig szinte ismeretlen ország, melynek elsősorban északi részeire koncentrál laoszi utazásunk. Luang Prabang világörökségi városkája a Mekong felső folyásának ölelésében a pusztító huszadik század minden próbálkozása ellenére őrzi báját és kincseit. Olyan buddhista templomok és kolostorok várnak itt ránk, mint a Wat Mai, a Wat Visun vagy mind közül a legszebb, a 16. század emlékét idéző Wat Xien Thong. A füstarannyal, lakkdomborművekkel, üvegmozaikokkal és káprázatos, sajátosan laoszi stílusú Buddha-ábrázolásokkal ékes templomok és kolostorok egyedi emlékei a laoszi szakrális építészetnek. A királyi palota és a várost védelmező Prabang Buddha szobor nélkül nem lenne teljes az utunk – mint ahogy kihagyhatatlan körutazásunkból egy hajókirándulás a Mekong vizein is. Ázsia óriásfolyója itt még keskeny és zabolátlan, hosszúhajónk sziklazátonyok és homokpadok között kanyarog vizein egészen Pak Ou mészkőbarlangjához, ahol a sajátos laoszi módon él együtt a buddhizmus és az animizmus. Tikfaerdők és banánültetvények között jutunk azután el Kuang Si bámulatos vízesés-rendszeréhez, ahol a laoszi dzsungel mélyén több lépcsős, türkiz medencékkel tarkított csoda vár ránk. Mindezek mellett találkozhatunk a Laosz jelképének számító elefántokkal, a thai törzseken kívül itt élő hmongok falvaival, és meghitt barátságot köthetünk a thai gasztronómia északi ágának számító laoszi konyha egyedi és ízletes fogásaival is.
  • Főváros: Vientiane
  • Terület: 236 800 km²
  • Becsült népesség: 6 900 000
  • Beszélt nyelvek: lao nyelv
  • Hivatalos pénznem: kip ( 300 HUF =  6000 K )
  • Időeltolódás Magyarországhoz képest:  + 6 óra
Laosz elhelyezkedése, természeti  adottságok
Laosz a Mekong – folyó völgyében fekszik, észak-nyugatról Mianmar és Kína, keletről Vietnam, délről Kambodzsa, nyugatról pedig Thaiföld határolja. Felszínének legnagyobb részét hegységek borítják, az Annamitte lánchegység képezi a határt Vietnam és Laosz között. Laosz legfontosabb és legnagyobb folyója a Mekong mellékfolyói töltik fel a nyugati országrész medencéjét – létrehozva a Tonle Sap tavat – , majd Vietnam partjainál ömlik a tengerbe. Alföldek a főváros környékén és Xiangkhoang tartományban illetve az ország délebbi részén találhatók, de a legdélebbi szakaszok szintén hegyeket tartogatnak az ideutazó számára. Laosz legmagasabb pontja a fővárostól 250 km levő Phubia ( 2817 m). Az ország körülbelül felét erdők borítják, változatos növény – és állatvilággal. Bár a ,,Millió Elefánt Országaként” emlegetik, mindössze 2000 példány van Laoszban és nagyrészük háziasítva él. Az állatvilág néhány ritka és veszélyeztetett faja is megtalálható itt, például az indonéziai tigris, ázsiai elefánt, óriás gaur, annamite nyúl és a szaola. Az éghajlat trópusi monszun, a csapadék 90 %-a júniustól szeptemberig hullik, az év többi szakaszában magas páratartalom jellemző és a hőmérséklet nappal 30-35 fok és éjszaka se csökken 20 fok alá.
Gazdaság
Laosz leghosszabb és legfontosabb folyója a Mekong és a Nam Ou jelentős szereppel bír a közlekedésben, élelmezésben és természetesen a vízenergia termelésben is, amely az ország szükségleteinek jelentős részét fedezi.  A legfontosabb gazdasági ágazat Laoszban a mezőgazdaság, az őserdők folyamatos írtásával egyre nagyobb területeket vonnak a művelhető területek közé. Jelentős a rizs, burgonya, zöldségfélék, kávé és tea termesztése, az állattenyésztés azonban nem számottevő.
Laosz vallása és kultúrája
Laoszban, a Mekong mentén még élnek a helyi hagyományok, ám a helyiek egyre ritkábban hordanak hagyományos öltözéket. A lakosság több mint 60 %-a Buddha legrégebbi tanításaira alapozva a théravada buddhizmust vallja sajátjának, de a hegyvidékeken találkozhatunk az animizmus követőivel, a mianmari határ közelében pedig a mizulmán hittel. Néhány nagyobb városban jelen van a kereszténység is. A thai konyha híres ételeitől nem sokban tér el Laosz konyhája, a piacokon olyan ételkülönlegességeket is meg lehet kóstolni, mint a sült pók, a skorpió vagy a kígyópálinka.
Jó tudni
  • Laosz igen elzárt ország volt, kapuit a turisták előtt csak 1989-ben nyitotta meg.
  • Laoszt elhagyva fejenként 10 amerikai dollár kilépési illetéket kell fizetni, ha ez nincs már benne a repülőjegyünk árában.
  • Laosz meglátogatására a november és február közötti időszak a legideálisabb. Ilyenkor kevesebb az eső és nincs túl nagy hőség. Ráadásul ilyenkor tartják a legtöbb regionális és országos fesztivált, amik bizonyosan látványosak.
  • Bár a délkelet-ázsiai térségben az elszórtan jelentkező terrorista cselekmények veszélye megnövekedett, Laoszban az ilyen támadás valószínűsége alacsony.
  • A kábítószerhez kapcsolódó bűncselekmények súlyos következményekkel járnak, az elkövetőre halálbüntetést is kiszabhatnak.
  • Az úthálózat fejletlen, az utak a főváros és környéke kivételével rossz állapotban vannak. Utazni csak napközben ajánlatos, az éjszakai közlekedés – a kivilágítatlan gépjárművek, vagy a kóbor állatok miatt – fokozottan balesetveszélyes
  • Elsősorban Xieng Khouang megyében és a lao-vietnami határvidéken még mindig sok a felszedetlen taposóakna. A főutakról nem javasolt a letérés.
  • A csapvíz nem iható. A fővárosban és nagyobb városokban a palackozott víz és üdítőital-ellátás jól megoldott, italunkba ne kérjünk jeget.
  • Ajánlott a szúnyogriasztók használata
  • Az üzletekben szabott árak vannak, viszont a piacokon nyugodtan alkudhatunk.
  • A Bolaven-fennsíkon termesztett teák (zöld) és kávék (robusta és arabica is) világszínvonalúak.
  • A repülőtéren, a határon, a nagyobb városokban és az utcán is lehet pénzt váltani, de bár jobb árfolyamon váltanak, előfordul, hogy hamis pénzt kapunk a kezünkbe.
  • Az áram 230 V, csak forma átalakítóra lesz szükséged.
  • Kötelező oltás nincs a térségben, azonban erősen ajánlott a Hepatitis A+B kombinált és a Tetanusz oltások beadatása. Ezek beadását legkésőbb 1 hónappal az utazás előtt meg kell kezdeni.

Még több Ázsia út