+36/1 312 53 47

Marokkó

  • Hivatalos név: Marokkói Királyság
  • Terület: 458 730 km2
  • Lakosság: 31 120 300 fő (56% városi)
  • Főváros: Rabat (Ar Ribät)
  • Szomszédos országok: Spanyolország (Ceuta, Melilla), Algéria, Nyugat-Szahara, északon: Gibraltár
  • Hivatalos nyelv: arab (egyéb nyelvek: francia, berber)
  • Hivatalos pénznem: marokkói dirham
Az Észak-Afrika nyugati részén elterülő ország partjait az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger mossa. Felszínét a fiatal Eurázsiai-hegység-rendszerhez tartozó Atlasz-hegység vonalatai hálózzák be. Északon a Rif-hegység előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé a Szebu-medencére tekint. A 600-1300 méter magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-, az ország legmagasabb csúcsát hordozó Magas- és az Antiatlasz vonulatai határolják. A hegyvonulatok dél-délkelet felé a Szahara sivatagjai felé lejtenek. Az ország legfontosabb folyó a Muluja, a Szebu és a Rbia. Marokkó fekvéséből kifolyólag ellenőrzése alatt tartja a Gibraltári-szorost, csakúgy, mint maga Gibraltár is a szoros északi részén. Az ország tengerparti része mediterrán éghajlatú, az ország belseje felé egyre inkább a sztyepp körülmények veszik át az uralmat. A szaharai részeken félsivatagi, sivatagi éghajlatok uralkodnak. Marokkó madárvilága egyedülálló, tovább csak Marokkóban él az úgynevezett argan-fa, amelyből a helyiek olajat sajtolnak. Az ország etnikai összetétele: arab 65%, berber 34%, egyéb 1%. A vallási megoszlást tekintve csaknem a teljes népesség szunnita muzulmán (99%), csupán 1% keresztény vallású. Államformáját tekintve alkotmányos monarchia. Közigazgatásilag 16 régióra oszlik fel. Legfontosabb települései Casablanca (nagyobb város, mint Rabat!), Fez, Marrakesh (innen származik az ország neve), Agadir Világjelentőségű a foszfátbányászata, de jelentős a vas-, az ólom-érc, a kobalt, az arzén és a nikkelérc-bányászata is. Feldolgozóipara fejletlen (autó-összeszerelő üzemek, élelmiszer-, textil-, és vegyipar). A hideg Kanári-tengeráramlás miatt kiemelkedő a halászata és a halfeldolgozása. A növekvő idegenforgalom miatt kézművesipara (gyapjúszőnyegek, bőráruk) virágzásnak indult. A mezőgazdaság napjainkban még igen fontos a lakosság megélhetésében (gabona, rizs, cukor). A Földközi-tenger mediterrán éghajlatú partvidékén kialakult öntözéses, árutermelő mezőgazdaság főként exportra termel (szőlő, narancs, olívaolaj, primőrök). A parafa exportjában egyeduralkodó a világpiacon. A sztyeppterületeken a halfafű termesztése elterjedt. A félsivatagi területeken a nomád állattenyésztés (kecske, juh) a jellemző. Legjelentősebb kereskedelmi partnerei: Franciaország, Spanyolország, Egyesült Királyság, Olaszország, Németország, Amerikai Egyesült Államok, Szaúd-Arábia. A legnyugatibb arab ország, Marokkó történelme a föníciai hódítással kezdődött. Ebben az időben, Kr. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szalá, Casablanca). A közel ezer esztendő föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az Kr. u. 1. században a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. A nagy változást a keletről érkező új hódító, az arab világbirodalom a 7. századi megjelenése okozta. A 15. században kezdődött a spanyol és portugál hódítás, de az európai nagyhatalmak behatolási kísérletei csak a 20. század elején jártak sikerrel. A mai Marokkót három részre osztották fel, egy része francia, a másik része spanyol gyarmat lett, Tanger pedig nemzetközi terület volt. 1956 március 2-án a franciák megállapodtak a marokkói szultánnal a függetlenségről, majd április 7-én a spanyolok is lemondtak a védnökségről. Marokkó 1969 júniusában egységes független királysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és a Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével. Az ország neve Marrakesh város nevéből ered. 1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot, Nyugat-Szaharát. Mivel Marokkó mindig is különféle kultúrával rendelkező civilizációk ütközési területe volt, így ma számos eredetű hagyatákkal rendelkezik. Ezek közül az UNESCO az alábbiakat vette fel világörökségi listájára:
  • Fez medinája (óvárosa): az 9. században alapították, és itt található a világ legrégebbi és folyamatosan működő egyeteme a világon. Fénykorát a 13-14. században élte. Számos palota, rezidencia, mecset található itt. Mai napig Marokkó kulturális és spirituális fővárosa
  • Marrakesh medinája: 1070-72-ben alapították az almoravidák. Sokáig a terület politikai, gazdasági és kulturális központja volt. Szintén számos mecset, erőd, palota található itt.
  • Ait Benhaddou: erődített falu (kszár), amely valamikor a Marrakesh-Timbuktu karavánútvonalat ellenőrizte. Habár már korábban betöltötte az őrző funkciót, maga a kszár csak a 12. és 16. század között épülhetett. Számos filmet forgattak itt (Marco Polo, Gladiátor, Nagy Sándor stb.)
  • Meknes történelmi városa: a 11. században alapították az almoravidák, mint katonai várost. Moulay Ismail szultán alatt főváros is lett. Később az európai és arab világ stílusának ötvözőtégelye lett, ami ma is érezhető a városon.
  • Volubilis: régészeti feltárás helye. Kr. e. 3. században a Római Birodalom egyik előre tolt állása volt. Számos épületrom található ma itt.
  • Tétouan medinája: a város fontossága az iszlám uralom kezdetétől számítható, amikor is a Marokkó és Andalúzia közötti útvonalak egyik legfontosabb települése lett. Habár az egyik legkisebb marokkói medina, kétségtelenül az egyik legjobb állapotban levő város.
  • Essaouira medinája (korábban Mogador): Essaouria az egyik különleges példája a 18. század későbbi részeiben épült erődítménnyel megerősített városoknak. Érdekessége, hogy európai katonai szerkezetet hordoz magán észak-afrikai környezetben. Megalapítása óta mindig is fő tengeri kereskedelmi kikötőként szolgált.
  • Mazagan (El Jadida): portugál eredetű erődített város. Az erődítés a 16. század korai szakaszában történt, reneszánsz katonai stílusban. A portugál felfedezők egyik legkorábbi városa volt Nyugat-Afrikában.
  • Rabat: a jelenlegi főváros kitűnően mutatja az arab-muszlim múlt és a nyugati modernizmus ötvözését. A legrégebbi részei a 12. században épülhettek. Szintén számos mecsetet, gátat, falat és kaput tudhat magáénak a régmúltból.