+36/1 312 53 47

Izrael

  • Hivatalos név: Izraeli állam
  • Terület: 20 991 km2 (megszállt területek nélkül)
  • Lakosság: 6 700 800 (92% városi)
  • Főváros: Tel Aviv-Jaffa, kormány székhelye: Jeruzsálem
  • Szomszédos országok: Libanon, Jordánia, Szíria, Egyiptom
  • Hivatalos nyelv: héber, arab (egyéb nyelvek: angol)
  • Hivatalos pénznem: új sékel
A Földközi-tenger keleti partvidékén elterülő Izrael túlnyomó része mészkőből és márgából felépülő, törésekkel szabdalt, 800-1000 méter magas röghegység. Legmagasabb része északon Galilea, amelyet a fiatal üledékekkel feltöltött Jizreal-síkság választ el Szamaria rövidékétől. Délen a Negev félsivatagi területén idős gránitból és homokkőből álló hegyek emelkednek ki. A Földközi-tenger partvidékét 10-25 kilométer széles síkság kíséri. Keleten a hegyvidék meredeken hanyatlik az Akabai-öböl felé futó Jordán völgyébe, ahol Földünk legmélyebb szárazföldi pontja (-417 méter) található a Holt-tenger partján. Legfőbb folyója a Jordán. Éghajlata mérsékelt mediterrán. Népcsoportjai: zsidó 80%, palesztin arab 19%, egyéb 1%. Közigazgatásilag 6 kerületre oszlik fel. Államformáját tekintve parlamentáris köztársaság. Legfontosabb települései a fővárosokon kívül Haifa, Rishon LeZiyyon, Ashdod stb. Vallási megoszlása: zsidó 80%, szunnita muzulmán 15%, drúz 2%, keresztény 2%, egyéb 1% A bevándorló zsidók tőkéje, szakértelme a korábban elmaradott területen fellendítette a gazdasági életet, és a Közel-Kelet legfejlettebb államát hozta létre. Ásványkincsekben szegény ország, foszfátot, kálisót, kősót és magnézium-bromidot termelnek ki területén. Nagy mennyiségű import nyersanyagra (energiahordozók) szorul. Legfontosabb iparágai a fémfeldolgozás, a repülőgép-, a katonai felszerelés- és elektronikus berendezésgyártás, a textil- és az élelmiszeripar. Világhírű a Hollandiából, a német megszállás elől elmenekült mesterek által megteremtett gyémántcsiszolás. Mezőgazdasága fejlett, a termőföld és öntözővízhiány miatt igen belterjes. A főként kivitelre termesztett jaffa-narancs, grapefruit, banán, egzotikus déligyümölcsök, primőráruk mellett az iparszerű baromfitenyésztés, illetve a világon a legmagasabb tejhozamot adó tehenészete emelhető ki. Fontos bevételi forrás a turizmus. Legfőbb kereskedelmi partnerei: Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Németország, Egyesült Királyság, Hongkong, Svájc, Olaszország Izrael mai területét már a Kr. e. 4-3. évezredben egy letelepedett földműves nép, a kánaániták lakták. A Kr. e. 3. évezredben tűnt fel a nyugati sémi nyelvet beszélő, habir néven említett törzs, a bibliai pátriárkák népe, amelyből az izraeli történetírás Izrael törzsét származtatja. A Kr. e. 1000 tájékán Dávid király vezetésével államot alapítottak a mai Izrael területén. A kor másik, napjaink történelme szempontjából fontos eseménye az ún. tengeri népek érkezése volt. Ők a Kr. e. 13. században rohamozták meg az Égei-tenger felől a Földközi-tenger keleti medencéjét. E tengeri népek egyike volt a filiszteusok népe, akiket a mai palesztinok tartanak elődeiknek. Az első világháború idején a britek szállták meg, akiknek a Népszövetség 1924-ben mandátumterületként adta, Palesztina néven. Az ENSZ 1947-ben olyan határozatot hozott, hogy Palesztina területén egy zsidő és egy arab államot kell létrehozni. Az arab állam azonban nem alakult meg. Izrael Államot viszont 1948. május 14-én kikiáltották. Közel 800 000 palesztin volt kénytelen elhagyni szülőföldjét. Az 1967. évi arab-izraeli háború során az egykori Palesztina maradékát, arab kézen levő területeit is megszállta Izreal. 1993 óta a palesztinok részleges autonómiát kaptak, amely jelenleg Ciszjordániára (Kelet-Jeruzsálem nélkül 5538 km2, 1 775 600 fő, melyből 187 000 zsidó telepes) és a Gázai övezetre (360 km2, 1 175 000 fő, melyből 5700 zsidó telepes) terjed ki. Ciszjordánia területének csak mintegy kétharmada van palesztin ellenőrzés alatt. A palesztin és a zsidó lakosság között állandó a feszültség, a merényletek szinte mindennaposak.
UNESCO Világörökségek, Izrael
  • Bahá’i Szent Helyek Haifában, és Nyugat-Galileában: Bahá’u’lláh, A Báb és ‘Abdu’l-Bahá sírszentélyei, valamint életük helyszínei szent helyként tiszteltek. A sírszentélyek a Bahá’í világközpontban, az észak-izraeli Haifa és Akkó körzetében helyezkednek el. Évente több mint félmillió látogatójával a Közel-Kelet egyik leglátogatottabb helye.
  • Megiddo, Hazor, Beer Sheba bibliai telljei: bibliai vonallal rendelkező ókori tellek
  • Nahal Me’arot barlangok: a Kármel-hegység melletti barlangrendszerében a világ az egyik legkorábbi, ősember közössége élt, a feltárások során kb. ötszázezer évvel ezelőtti maradványokat is sikerült a napvilágra hozni.
  • Akkó óvárosa: Akkót világ egyik legöregebb kikötővárosaként tartjuk számon. Már a zsidóság szent iratának számító Tanachban is megemlítették a nevét. A századok alatt többféle kultúra és nép fordult meg itt. A város kulcsszerepet töltött be a keresztesek hadjárataiban is.
  • A 4 tömjénváros a Negev-sivatagban: erődített városok voltak, a kereskedelmi útvonalak őrzése volt a feladatok.
  • Maszada régészeti lelőhelye: Az első építményt a hagyomány szerint Jonathán főpap építette i.e. 103 – 76 között, majd később Heródes császár szerezte meg. Heródes kibővítette a királyi palotát, ami által a Maszada egy igazi erődítménnyé változott. Később a rómaiak is megostromolták.
  • Tel-Aviv, Fehér város: 1930-től 1950-ig épült modern stílusú városrész
  • Bet She’arim nekropolisza: számos katakombából álló nekropolisz, amely a Kr. e. 2. században épült zsidó temetkezési hely
  • Maresha-barlang: 3500 földalatti teremmel rendelkező régészeti lelőhely. A keresztesek érkezéséig majdnem 2000 éven át az egyik legfontosabb kereskedelmi ellenőrzőpont volt. A komplexumot puha, majdnem tiszta mészkőbe vájták.