+36/1 312 53 47

Madagaszkár

Nem csak az aranyláz kerítette hatalmába egykor az örökké mohó és kíváncsi nyugatiakat: kevesen tudják, hogy létezett „zafírláz” is, csakhogy ennek célpontja nem Amerika volt, hanem a földkerekség negyedik legnagyobb szigete: Madagaszkár. Az itt bányászott féldrágakő színe olyan, mintha valaki összesűrítette, és kővé varázsolta volna a partokat ostromló, bálnák-járta Indiai-óceánt: a kövekben tükröződni látszik a szigetet mindenfelől övező mélykék és azúr. Ma már persze nem csak az ásványkincsekért érdemes idejönni: azóta Európa megtanulta értékelni a finomabb, nem feltétlenül pénzre-váltható gazdagságot is. Az utakat itt is-ott is szegélyező szálegyenes törzsű, koronájukat az ég felé bontó majomkenyér-fák olyanok, akár egy mesekönyv illusztrációi; mellettük az értő szem fölfedezheti a szigeten tenyésző több mint tízezer növényfaj legszebb példányait, amelyeknek legnagyobb része csak és kizárólag itt található meg. Ezek alapján könnyen elképzelhető, hogy sziget érintetlenebb vidékei nem sokban különböznek az általunk elképzelt Paradicsomtól: nagyragadozók, mérgeskígyók nincsenek, ellenben kíváncsi makik seregei, sünhöz hasonló tanrekek, és különféle cibetmacskák lakják a ligetes-bozótos vidéket. Madagaszkár szelídebb, mint Afrika, de nem kevésbé látványos; történelméről szólva pedig elég egyetlen epizódot megemlíteni, mely közvetlenül kapcsolódik hozzánk: itt nyugszik a híres-hírhedt utazó és kalandor, Gróf Benyovszky Móric, aki francia zászlók alatt érkezett a szigetre, és akit a helybeliek királyukká koronázták. A paradicsomi  szigetország az Indiai-óceánon, az Afrikai kontinens délkeleti partjánál fekszik. Több mint 500.000 km2-es területével a világ negyedik legnagyobb szigete, lakosainak száma alapján, mely közel 23 millió, pedig az 55. legnépesebb ország. Szomorú tény azonban, hogy ennek majd 90 százaléka kevesebb, mint napi két dollárból gazdálkodik. Fővárosa, és egyben legnagyobb települése Antananarivo, melynek jelentése: “ezer ember városa”. Az egykor francia fennhatósága alatt álló ország domborzata változatos, a központi fennsík kopár dombjai között zöldellő völgyek váltják egymást, melyek kellemes kontrasztot nyújtanak a 2000 méter fölé magasodó csúcsoknak. Madagaszkár keleti részén meredek lejtő vezet a parti síkságra, ahol az Indiai-óceán tengerpartját szegélyező lagúnák kiváló természetes kikötési lehetőséggel csábítanak. Az ország nyugati, szélárnyékban lévő, száraz oldala ritkábban lakott, az eredeti természeti környezet itt kevésbé bolygatott. Éghajlata trópusi, két évszak váltja egymást, a forró esős időszak, ami novembertől áprilisig tart, valamint év többi részére jellemző hűvösebb, szárazabb periódus. Madagaszkár rendkívüli sokszínűséggel fogadja az ide utazó turistákat. Mivel a szeget nagyon régen elvált minden más kontinenstől, élővilága igen egyedi. Nagyjából 10.000 növényfaj él a szigeten, és ennek 90 százaléka endemikus, azaz csak itt található meg. Számos félmajomfajta honos itt, például a véznaujjú maki vagy a gyűrűsfarkú maki, de találkozhatunk tanrekkel, különböző cibetmacskákkal, denevérekkel, boakígyókkal, leguánokkal és kaméleonokkal is. Érdekesség, hogy Madagaszkáron afrikai nagyvad és mérges kígyó nincs, az itteni legnagyobb ragadozó a fossza, amelynek hossza 70–80 cm, súlya 5,5–8,6 kg. A szárazföldi vadvilág megfigyelése mellett Madagaszkáron a Île Sainte-Marie sziget térségében lehetőség nyílik a tengerek óriásai, a bálnák tanulmányozására is.

Még több Afrika út