+36/1 312 53 47

Omajjád nagymcset, Damaszkusz

Damaszkusz egyik, és építészetileg talán a leglenyűgözőbb spirituális központja a város szívében álló nagymecset. Az ősi kultuszhely már a bronzkortól vallási – értelemszerűen pogány – áldozatbemutatási helyszín volt. A Kr.e. 64-ben ideérkező rómaiak megszokott vallási rugalmasságukkal rögtön azonosították is az itt tisztelt viharistent, Hadadot saját főistenükkel, Jupiterrel és impozáns templomot emeltek a tiszteletére. A Római Birodalom kereszténnyé válása a 4. században hamar elérte ezt az épületet is: így már Nagy Theodosius alatt keresztény templommá alakították, amit később már Keresztelő Szent János fejének temetőhelyeként tartott számon a legenda (az ilyen fontos ereklyék sajátos hagyománydzsungele miatt úgy is mondhatnánk: “egyik fejének végső nyughelye ez”).

 

Az Omayyad nagymecset Damaszkuszban
Az Omajjád nagymecset Damaszkuszban

A hatalmas épületegyüttes mai formájának azonban a 8. század hajnalán vetik meg az alapjait, amikor Damaszkusz az új világbirodalom, az Omajjád Kalifátus fővárosaként az arab világ politikai középpontjává is lesz. Így 706-ban mecsetté alakítják a templomot és kezdetét veszi az építkezés, ami által a méltán világhíres iszlám építészet egyik első felvonulási terepe, egyben remekműve áll ma is előttünk. Itt alkalmazták először a boltíves technikát, hogy az oszlopsorok közötti hely elegendő muszlim hívőt fogadhasson be, és itt kapja meg kiemelt helyét a mihráb (az imairányt jelző imafülke), előtte a kalifa díszhelyét kijelölő kupolás térrel.

Az iszlámban lévő fontosságát jól mutatja, hogy amellett, hogy Keresztelő Szent János (aki a muszlimok között is prófétaként tisztelt személy) végső nyughelyeként tartják számon, a muszlim hagyomány szerint ez lesz Jézus második eljövetelének helyszíne is, aki innen indul majd Jeruzsálembe, hogy végső ítéletet tartson az emberiség felett.

A 2010-es évek háborúja Damaszkuszt szerencsére nagyrészt megkímélte; a mecset kupolája két helyen sérült meg egy-egy belövés miatt; de ezeket – ahogyan a helyszínen is dolgozó libanoni régész-idegenvezetőnktől megtudtuk – már 2019-re teljesen kijavították. Az épület így ma is teljes pompájában várja az egyelőre még kis számban visszatérő utazókat.

Utak