+36/1 312 53 47

Szíria – ábrándok, képek, hangulatok

A levantei partvidék mögött azonban, ahol a sivatagok kezdődnek és a sejtelmes nevű hegyláncok, melyek Ázsia belsejébe vezetnek, mindig elvesztem. Az ismerős görög és római szellem itt már különös hatásokkal elegyedik: Baktriában a buddhizmussal, Mezopotámiában a tűz- és csillagkultuszokkal, a Nílus-völgyben a holtak tiszteletével. A görög és latin nyelvű kereszténységgel már úgy-ahogy sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnöm, amikor először akadtak kezembe könyvek a velük egykorú és azoknál nem kevésbé tekintélyes szír hagyományról, amely a Szentföldön és Szíriában virágzott, és amely valahogy elsüllyedt az időben – vagy legalábbis évszázadokra kívül rekedt a történeti és teológiai vizsgálódások körén. Ámulva és izgatottan lapoztam fel különféle fordításokban a vak remete, Ninivei Izsák villámló mondásait, Szír Szent Efrém gazdagon áradó himnuszait, az oszlopos szentek különc és zabolátlan aszkézisének krónikáit. Ez volt az a kereszténység, amely Jézus nyelvén beszélt, amely eljutott Indiába, és amelyről ma alig néhányan vesznek tudomást. Aztán lassanként arra is ráeszméltem, hogy mindez legkevésbé sem idejétmúlt, antikvárius dolog, ami kizárólag a könyvek lapjaira tartoznék: ez az egyház ma is él még, furcsamód egyszerre pusztulóban és virágzóban; méghozzá pontosan ott, ahol eddig a horizont számomra véget ért, a Levante partvidéke mögött; ott, ahol a meséket termő sivatagok és hallgatag hegyláncok kezdődnek. Ezen a barátságtalan vidéken léteznek olyan ősi monostorok – igazság szerint a létező legősibbek –, ahol még éneklik Szent Efrém költeményeit, falvak, ahol az ősi arameust beszélik, és templomok, amelyek megtépázott szigetekként hirdetik a szír kereszténység egykori nagyságát.

Nacsinák Gergely András: A Tigris tíz szeme – A szír kereszténység szent helyei (részlet)

Ámde súlyos elfogultság lenne részünkről, ha Damaszkusz óvárosának csodáit, a lenyűgöző muszlim építészetet, Boszra lélegzetelállító római romjait, a nabateusok és Bizánc örökségét, Palmürának – a modern barbár pusztítás ellenére is – elképesztő maradványait meg sem említenénk… Pár szót olvashattok ezekről szíriai útitervünk kiemelt értékei között is:

Az alábbiakban pedig egy-egy felvillanás erejéig meg is mutatjuk ezeket:

 

Maaloula – a szír kereszténység egyik ősi földje, ahol a mai napig Jézus nyelvét beszélik


Az Omajjád nagymecset udvarán Damaszkuszban.


Az Istenszülő a gyermek Jézussal – Maaloula (Vincze Csaba fényképe, 2019.)


Az Omajjád nagymecset, amit a hagyomány egyik ága Keresztelő Szent János sírjaként is számon tart.


Templombelső Maaloulában (Vincze Csaba fényképe, 2019.)


Damaszkuszi utcakép 2019. (Vincze Csaba fényképe)


Palmüra romjai (dr. Kuncz Ádám fényképe)


Palmüra romjai.


A mosoly mindenhol ugyan azt jelenti: szívesen látott vendég vagy (dr. Kuncz Ádám fényképe).


Boszra ókori emlékei (is) egyedülállóak az egész világon  (dr. Kuncz Ádám fényképe). 


Az ősi város, Aleppo erődje napjainkban (Vincze Csaba fényképe, 2019). 


A keresztesek lenyűgöző erődje: Krak des Chevaliers, ahol II. András királyunk is vendégeskedett. 


Ugyanakkor helyenként ma is olyan, mintha Iránban járnánk (Vincze Csaba fényképe, 2019.). 


Szír portré (Ed Brambley fényképe). 


Rituális tisztálkodás a Nagymecset udvarán, Damaszkuszban. 


Az Azem palota pompája és nyugalma (Vincze Csaba fényképe, 2019.)