+36/1 312 53 47

Szabadnak lenni? Fürdőzés Indiában – csak nőknek

Utazáskor magunkat ismerjük meg, ha otthon maradunk, a világot” – tartja a mondás. Különösen igaz ez, amikor Kelet felé vesszük az irányt. India számos „országot” rejt magában, hiszen államonként, sokszor vidékenként, városonként más szokások, rítusok, öltözködés, étel a jellemző. Valami mégis mély kapocsként él mindenhol az ottani emberek, különösen a nők között: az egymásra figyelés. Ez egyben hatalmas védelem is annak, aki egyedül utazik az ismeretlen tájakon. Ezekben a mindennapi helyzeteken (persze, az más kérdés, hogy nekünk mit jelent, ami ott mindennapi) keresztül lehet talán a legjobban érzékeltetni, hogy mennyire másképp gondolkodnak, mennyire más az ő valóságuk. Ilyenkor derül fény arra, hogy mit is jelent európainak lenni, egészen pontosan, hogy milyen mélységesen európaiak vagyunk.

Fürdőzés Indiában

Többször fürödtem Indiában úgy, ahogy a helyi nők is: ruhástól. Először Rishikeshben, a Himalája lábánál lévő hindu szent városban. Kimentem egy reggeli jógaóra után a Gangesz partjára, a lépcsőkhöz, hogy megmerítkezzem a vízben. Nőknek és férfiaknak külön részek voltak, és hiába voltam megfelelően öltözve, rengeteg szempár követte minden mozdulatom. Ahogy a folyóba léptem, el is kezdtem befele menni, hogy ne lássanak annyian, kicsit magamban tudjak lenni. Alig mentem pár lépést, három nő állt mellettem a vízben, és mondták, hogy vigyázzak, ne menjek beljebb, mert elmerülök és a folyó sodrása is erős. Mondtam nekik, hogy semmi baj nem lesz, jól úszom, de ők csak tovább erősködtek. Ennek ellenére én meg mentem egyre beljebb, mire elkapták a kezem, és nem engedtek tovább. Ezért így, teljesen körülvéve, együtt kellett velük fürödnöm, nem volt menekvés.

Utána ültem a parton és nem tudtam mit kezdeni nyugati, szuverén, fiatal nőként azzal, hogy megfogták a kezem, hajthatatlanok voltak, és egész egyszerűen nem engedtek tovább egyedül. Másfelől az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ők nem tudnak úszni, és úgy találják meg a biztonságukat, hogy megfogják egymás kezét és együtt maradnak. Így tudnak vigyázni egymásra, magukra, és így tudják megtenni, ami minden hindu álma: hogy a szent Gangeszban megfürdenek és akár isznak is a vizéből – így tisztulnak meg.

Egy másik, hasonló élményem Konarkban, Odisha államban volt. Ott egy csapat új-delhi nő élvezte az óceánt éppen monszun idején, amikor ugyanúgy, ahogy a Himalájában, együtt, nevetve mentek be a vízbe. Ekkor már én is egészen fel tudtam oldódni: nem a szabad fürdőzésem kerestem, hanem a közös pillanat varázsát és egy újfajta kapcsot – nemcsak velük, hanem magammal is.

Dr. Rózsavölgyi Andrea művészettörténész, jógatanár, a Keralai gyógytúra – Dél-India – csak nőknek út csoportvezetője. A főképet Andrey Stekachev készítette, a többi kép a szerző felvétele.