+36/1 312 53 47

Virunga, az utolsó hegyi gorillák otthona

Virunga az utolsó 700 hegyi gorilla hazája, lávától vörös vulkánok és elképesztően zöld őserdők földje, a Kongói Demokratikus Köztársaság dísze, melyet 1979 óta az UNESCO világörökségi státusza véd. Egy igazi 21. századi sztori és Leonardo DiCaprio kellett hozzá, hogy ismét Afrika legrégebbi nemzeti parkjára figyeljen a világ.

Virunga – a film

A történet valójában nem mai: európai üzleti érdekek, korrupt helyi politikusok, kétes szándékú „forradalmárok”, elkeseredett halászok és vadőrök közé szorult őserdő. Az erdőben elveszett ártatlanságunk élő jelképei, a hegyi gorillák, az erdő alatt pedig fosszilis kincs, az olaj. A virungai helyzet ma tökéletesen leképezi Afrika sok száz éves, bonyolult, de leginkább felháborító kapcsolattörténetét a világ többi részével. Ezt az örök témát karolta fel Orlando von Einsiedel dokumentumfilmje, ami az Oscar-tól az Emmy-ig kikerülhetetlen mozinak számít idén. A terv egyébként nem ez volt.

A rendező a Virunga Nemzeti Park négyszáz dolgozójának munkáját szerette volna figyelemmel kísérni. A gyarmati öröksége alatt roskadozó, polgárháborútól tépázott országban a park és a gorillák jelképezik a reményt; az őserdei országban a természetvédelem és a turizmus lehet alapja a lassú gyógyulási folyamatnak.

Az események azonban más irányt vettek a forgatás idején. A parkhoz is tartozó Edward-tó alatt 2010-ben kőolajkészleteket fedeztek fel, és a British Petroleum leányvállalata, a SOCO International megjelent a színen. Von Einsedel szó szerint egy kibontakozó háború szemtanúja lett természetvédelem és olajlobbi között. A gyönyörű dzsungelek és állatok képei mellett így teljesen más jelenetekkel is szembesülünk a filmben. Vadorzók által elejtett és megcsonkított állatok; kenőpénzek után nyúló kezek rejtett kamerás felvételeken, minősíthetetlen rasszista monológok, és mindennek koronájaként tűzharc a nemzeti park közepén.

A gonosztevők helyett a film hősei maradnak emlékezetesek. André Bauma, aki egymaga védi a rá bízott gorilla árvaházat, benne „második családjával”. Emmanuel de Merode, a park vezetője, aki mindvégig higgadt fejjel kereste a megoldásokat. Rodrigue Katembo vadőr és Mélanie Gouby újságíró, akik kockázatos nyomozómunkát végeztek a kényes kérdésben. A dokumentumfilmet a Netflix osztotta meg 2014. november 7-én, számtalan támogatóján túl a fő producerek között tudhatja Leonardo DiCapriót is.

Virunga – a park

A Virunga Nemzeti Park (korábban Albert Nemzeti Park) az afrikai nagy tavak vidékén, a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, az ugandai és ruandai határ mentén fekszik. 1925-ben I. Albert belga király alapította a kontinens első természetvédelmi parkjaként, a hegyi gorillák megóvása érdekében. Ma a terület 7800 négyzetkilométeres kiterjedésű, a kontinens legváltozatosabb élővilágával.

A Nagy Hasadékvölgyben található park szinte kimeríthetetlenül sokrétű, még havas csúcsokat is találni a Rwenzori-hegyek Afro-alpesi tájain. A Virunga-hegyvonulat aktív vulkáni terület, itt található Afrika két legaktívabb tűzhányója, a Nyamuragira és a szomszédos Nyiragongo, melyek ketten felelősek a kontinens ismert kitöréseinek 20%-áért. A Nyiragongo kráterét állandó lávató tölti fel. Őserdők, szavanna, mocsarak, és tavi élőhelyek egyaránt jellemzik a park területét. A nagy magasságkülönbségek miatt a biológiai változatosság is kivételes, sok faj csak itt található meg a világon. A hegyi gorillákon (Gorilla beringei beringei) kívül jelentős síkvidéki gorilla (Gorilla beringei graueri) és csimpánz állománya van, emellett egy másik kihalófélben lévő állat, az okapi rezervátuma is. Szintén itt tanyázott korábban Afrika legnagyobb nílusi víziló populációja, melyet az orvvadászat egyetlen évben, 1996 során gyakorlatilag eltüntetett.

v_04 v_02 v_05 v_03 v_06 v_07 vg_01 vg_02 vg_03 vg_04 vg_05 vnp-map-reverse
<
>
A Virunga Nemzeti Park Joseph King fotóin

Virunga a közép-afrikai ország történetének elsődleges színtere. Alapításától kezdve folyamatos a vadorzók elleni küzdelem, az elmúlt évszázad politikai viharai pedig szó szerint rendre megtépázzák területét. Az ország 1960-as függetlenedése után a helyi ökoszisztéma gyorsan romlani kezdett, amit Mobutu Sese Seko diktátor állított meg, akinek afrikanizációs programjában a terület fontos szerepet játszott. Az ország nevének Zaire-re változtatása után ő keresztelte át az Albert parkot is Virungává, ami eredetileg az itt emelkedő masszívum neve. A park fénykorában, az 1970-es években évente kb. hatezer turistát fogadott, végül 1979-ben az UNESCO Világörökséggé avatta.

Mobutu uralmának gyengülése a rezervátumot is veszélybe sodorta: a vadorzók száma addig nem látott méreteket öltött, a rengeteg állat elpusztítása mellett számos vadőr is az illegális vadászok áldozatául esett. 1984-re változott helyzet kaotikussá, azóta Virunga a „veszélyeztetett” minősítést hordozza az UNESCO listáján. A rwandai mészárlás elől menekülők és üldözőik egyaránt tömegesen érkeztek a területre. A hutuk és a kongói hadsereg közötti Kivu-háború a park közepén folyt 2004 és 2008 között.

A gyászos időszakot követően a Nemzeti Park az ország újraéledésének szimbólumává vált, a kormányzat és a hadsereg különös erőfeszítéseket tett, hogy visszaállítsa Virunga – közvetve az ország – természeti értékeit és turisztikai vonzerejét. A 2008-as zéró látogatótól jutottak el a 2011-es háromezres számhoz. Ekkoriban jelent meg az új fenyegetés – az „ipari hasznosítás”, amiről a dokumentumfilmben bőségesen kapunk ízelítőt.

Jóllakottság kérdése?

A SOCO 2010-ben kapott bányászati koncessziót az Edward-tóra a kongói kormányzattól, tekintet nélkül az UNESCO világörökségi státusszál járó állami és nemzetközi jogszabályokra. A téma hamar forróvá vált, a Virunga dokumentumfilm pedig tovább szította a nyugati közvélemény ellenérzéseit az olajvállalat felé. A SOCO tagadja, hogy eddigi tevékenysége környezeti károkkal járt volna, de bizonyos tudományos vizsgálati eredményekre hivatkozva egyelőre nem folytatják a kitermelés tervezését. A koncesszió mindenesetre az övék, és bármelyik másik vállalatnak is eladhatják azt.

Idén márciusban a Kongói DK miniszterelnöke, Matata Ponyo nyilatkozott ez ügyben a BBC-nek, miszerint a kormányzat szeretné kissé átrajzolni a nemzeti park területét: „Kompromisszumos megoldást kell találnunk, amivel a természetet is óvjuk, ugyanakkor profitálunk is az itteni erőforrásokból, a helyi közösségek életének javítása érdekében.”

Az olaj természetesen sokkal, de sokkal jobban jövedelmez a védett nemzeti parkra alapozó turizmusnál. Kérdés, hogy a profitból mennyi jutna el valóban a közösségekhez, nem is beszélve a természetvédelem pénzzel nem mérhető ügyéről. Ehhez jön még Joseph Pili Pili, a kongói energetikai minisztérium munkatársának véleménye. „Önök, európaiak, már az összes állatukat megették. Most azt kérik tőlünk, hogy fordítsunk hátat a pénznek, amire az országnak, az embereknek hatalmas szükségük van, csak azért, hogy védjük az állatokat?