+36/1 312 53 47

Machu Picchu 100

1911 júliusában kis csapat táborozott Cuscótól mintegy 100 km-re északkeletre, az Urubamba folyó partján. A csapat vezetője Hiram Bingham, a Yale Egyetem történészprofesszora volt. Csaknem 350 éve talán az első fehér ember ezen a vidéken. Az utolsó, név szerint ismert elődje Martín García Oñas de Loyola kapitány volt, aki 1572 júniusának utolsó napjaiban egy rabláncra vert indiánt vezetett. Tupac Amarut, az utolsó inka uralkodót, akit néhány nappal korábban ejtett foglyul, miután a Francisco Toledo alkirály által kiküldött spanyolok behatoltak az őserdő mélyén megbújó utolsó inka fővárosba, Vilcabambába. A Garcia kapitány által Cuscóba hurcolt uralkodót az alkirályi követ meggyilkolásának vádjával bíróság elé állították és éppen három hónappal Vilcabamba elfoglalását követően 1572. szeptember 24-én kivégezték, fejét pedig póznára tűzve közszemlére tették. Ezzel, a négy évtizeddel korábban még a korabeli világ egyik leghatalmasabb államának tekintett Inka Birodalom végérvényesen elbukott. Szinte megközelíthetetlen, utolsó fővárosa feledésbe merült, benőtte az őserdő. Maradtak a legendák az inkák rejtélyes városáról és az ott elrejtett kincsekről.

Tupac Amaru fogságban

A 18. században e legendák nyomán indult meg a kutatás Vilcabamba után. A szállongó hírek arról szóltak, hogy az Apurimac folyó partján fekvő Choqquequiraunál kell keresni az elveszett várost. Az egymást váltó európai utazók azonban nemhogy kincseket, de még jelentős inka leleteket sem találtak. Hasonlóképpen járt J. Nuñez, Apurimac tartomány kormányzója is, aki végül Cuscóban összetalálkozott az 1908 decemberében Santiago de Chilében tartott Első Pánamerikai Tudományos Kongresszusról hazafelé

Cusco városának panorámája, 3400 m tszf – Kanazirev Nikoletta képe

tartó Binghammal, és rávette, hogy ő is végezzen kutatásokat Choqquequirauban, amiről úgy tartották, hogy a Cuscóból elmenekülő inkák ott rejtették el aranyukat, és az volt utolsó fővárosuk. 1910 februárjában, az esős évszak derekán, rendkívül nehéz körülmények között Bingham el is jutott a szinte megközelíthetetlen inka romokhoz, de csalódnia kellett, ez nem lehetett Vilcabamba. A nagy felfedezés lehetőségének gondolata azonban már befészkelte magát a fejébe.

Tupac Amaru kivégzése

 

Bingham épp abban az évben, 1875-ben született, amikor az Andokban éveket töltő francia utazó, Charles Wiener Ollantaytambóban hallott róla, hogy érdekes romok vannak Huaina vagy Matcho Picchunál. Wiener nem tette meg a nagy felfedezéshez hiányzó mindössze 30 km-t, Binghamet azonban más fából faragták. Noha nem volt régész, sőt korábban nem is foglalkozott az inkákkal – a spanyolok elleni függetlenségi háborúk történetét oktatta –, rendelkezett egy ilyen andesi felfedezőúthoz elengedhetetlen képességekkel: gyakorlott hegymászó volt, s ami még ennél is fontosabb, szívós és becsvágyó. Ezért tért vissza 1911-ben Cuscóba, immár a Yale Egyetemen szervezett,

Hiram Bingham 1912

természettudományos szakembereket is magában foglaló expedíció élén. Jó szerencséje olyan emberekkel hozta össze Cuscóban, akik az Urubamba folyó völgyében rejtőzködő még felfedezetlen romokról beszéltek neki. Másnak talán ennyi kevés lett volna, hogy behatoljon egy ismeretlen, még akkoriban is félelmetes hírű indiánok lakta őserdei vidékre, Bingham azonban július közepén, a száraz évszak derekán útnak indította az expedíciót. Két nappal később érték el a Wiener által is meglátogatott Ollantaytambót, az Urubamba-völgy legnagyobb inka kori városát, ahol 1537-ban a Cuscót a spanyoloktól sikertelenül visszafoglalni próbáló Manco inka, a később kivégzett Tupac Amaru nagybátyja vereséget mért az őt üldöző spanyolokra, majd Vilcabamba vidékére húzódott vissza, ami egészen 1572-ig az inkák kezén maradt.

(folytatjuk)

Cuscoi modernizmus – Kanazirev Nikoletta képe